2017. október 31., kedd

My Secret Romance

Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 13

Dátum: 2017

Főszerepben: Song Ji-Eun (Lee Yoo-Mi), Sung Hoon (Cha Jin-Wook), Kim Jae-Young (Jung Hyun-Tae) és Park Shin Woon (Jang Woo-Jin)

Ismertető: Cha Jin Wook egy igazi szépfiú, aki a rövid távú kapcsolatokat kedveli. A családja egy óriási vállalat tulajdonosa. Sorozatos botrányai miatt az apja egyik szállodájában kénytelen dolgozni, ahol össze hozza őt az élet Yoo Mi-vel, aki az édesanyja esküvőjére érkezett Gangwon-ba, és akinek még sosem volt barátja. Az olykor kínos, de ugyanakkor rendkívül szórakoztató eseményeknek köszönhetően főhőseink egyre inkább kezdenek érdeklődni egymás iránt. Az új ismeretséget pedig egy mámoros éjszakával koronázzák meg... Vajon hogyan fog alakulni kettejük kapcsolata, amit többek között az is nehezíteni fog, hogy a férfi Yoo Mi főnöke lesz?



Véleményem: Valami aranyos, romantikus sorozatra vágytam a napokban, és erre akadtam. Nagyon megvett engem magának az előzetese, tipikusan olyan sorozatnak tűnt, amit én imádok. Sajnos nem tudtam rögtön nekiállni, de pár nappal később végre nagy izgatottan nekiültem.

Egyszerűen imádtam. Ahogy befejeztem az első részt, álltam is neki a következőnek, és így tovább, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Pontosan azt kaptam, amire vágytam. Vicces volt, romantikus, és nagyon aranyos. Szinte faltam a részeket. 

Az első pár epizód után kicsit csalódott voltam, hogy csak 13 részen keresztül tudok majd nevetni Yoo-Mi és Jin-Wook cseppet sem unalmas kapcsolatán, de aztán beláttam, hogy ez így volt tökéletes.

De lássuk is szépen sorjában: kaptunk egy kicsit szerencsétlen, visszafogott lányt, aki nagyon is megszenvedte az anyja rossz hírnevét. Emiatt sem randizni, sem úgy öltözködni nem tudott, ahogyan szeretett volna, elmenekült a romantikus regények világába, hogy ott élje ki a vágyait. Erre betoppan az életébe a magabiztos, kihívó, fennhéjázó, nőcsábász férfi, aki ráadásul egy vállalat örököse. Szeretem ezt a felállást, persze csak ha rendesen fel tudják építeni a készítők. Itt nagyon jól megcsinálták, rengeteg piros pont nekik.

És mit is szerettem annyira a sorozatban? Először is, azt a tökéletes kémiát, ami a két főszereplőnk között volt. Annyira jól mutattak együtt, hogy öröm volt minden egyes jelenetük. És végre egy olyan sorozatot kaptunk, ahol a szereplőink között tényleges, amerikai jellegű csókok csattantak el. A két színész között pedig csak úgy szikrázott a levegő, amit egyébként a BTS videók is mutatnak. Sung Hoon és Song Ji-Eun nagyszerű párost alkottak, nagyon illettek egymáshoz.

Aztán imádtam a poénokat. Már az első résztől kezdve rengeteget lehetett nevetni a sorozaton, és ez a végére sem változott meg. Bár volt két rész, ami könnyeket fakasztott, de utána ismét visszatért a jókedv a sorozatba. Számomra a poénok egyik fő forrása Jang titkár volt. Imádtam őt, még egy ilyen arcot nem sok sorozatban találunk. Különc volt, egy kicsit fura, és ő ezzel nagyon is tisztában volt, de nem zavartatta magát, és pont ez tette őt viccessé. Imádtam minden jelenetét, főleg a Jin-Wookkal közöseket. Az ő bromanc-ük megunhatatlan volt.

Tetszett Jin-Wook jellemfejlődése is, ami egyébként rögtön az első rész után látszott. Ez ugyan egy kicsit gyors volt, de olyan szépen mutatták be, hogy egye fene, eltekintettem ettől. Teljesen hihetően volt átadva, hogy bizony a szerelem ezt teszi egy férfi szívével. Sung Hoon annyira jól hozta ezt a karaktert, hogy le a kalappal előtte, simán ki merném nevezni az év színészének.

Yoo-Mit néha nagyon sajnáltam az anyja miatt. Annak a nőnek valaki igazán tarthatott volna egy fejmosást, mert úgy viselkedett, mint egy 18 éves tinilány, akitől sokszor a hideg futkosott a hátamon. A végére hála istennek kicsit… miket beszélek, dehogy is! Egy fikarcnyit sem komolyodott meg, de az utolsó részben volt egyetlen egy jó pillanata, amiért megbocsátottam neki mindent.

Yoo-Mi az a fajta visszafogott karakter volt, akivel nem lehet minden második sorozatban találkozni. Ki tudott ő állni magáért, ha akart, és nem rángatta dróton mindenki. Na és igen, annyira cuki volt, mikor nekiállt csuklani, valahányszor valami kényelmetlen helyzetbe került! Sung Hoon sokat cukkolta őt emiatt, sőt, szándékosan hozta zavarba, hogy hallja csuklani.

Aminek külön örültem, hogy végre olyan sorozatot kaptunk, ahol nem kavart be egy harmadik személy a főszereplőink kapcsolatában. Természetesen volt egy-egy viszonzatlan szerelmes karakter mind Jin-Wook, mind Yoo-mi oldalán, de egyikük miatt sem kellett aggódni, hogy na akkor most teljesen belekutyulnak az amúgy szépen alakuló kapcsolatba.

Nagyon tetszettek a kis epilógusok is a részek végén, amik adtak egy kis pluszt a történetnek, és kicsit mélyebben elmerülhettünk a főszereplőink gondolataiban. Ezek az epilógusok néha pontosan azt a pluszt adták meg, amit a néző látni akart, de mégsem kapta meg; persze csak amíg végig nem nézte az epilógust.

És hatalmas piros pont, amiért ilyen gyönyörűen sikerült lezárni ezt remek sorozatot! Írtam az elején, hogy csalódott voltam, amiért csak 13 részes volt, de végül beláttam, hogy így volt tökéletes. Bizony ez így volt. Nem húztak-vontak semmit sem, mindenre pontosan annyi időt szántak, amennyi kellett. A külön válós jelenetek is alig másfél részt öleltek fel, és nem is volt szükség többre. Semmiből sem kaptunk túl sokat, vagy túl keveset, minden tökéletes volt adagolva, és 13 részben gyönyörűen el lett mesélve ez a történet.

Eddig csak pozitív dolgokat mondtam, mert én tényleg nagyon szerettem a sorozatot. De akkor lássuk azt az egy negatívumot: ha össze kellene foglalnom a történetet, egyetlen mondatban megtehetném. Nem volt különösebben erős történetváza a sorozatnak, életet megváltoztató fordulatok sem voltak benne. De egyszerűen nem számított, mert a romantika, a poénok és karakterek maguk épp elegek voltak, hogy életben tartsák a történetet. Egyszer sem éreztem azt, hogy ellaposodott volna a sorozat, vagy hogy már nincs kedvem nézni. Egyszerűen csak annyira jó kikapcsolódást nyújtott, hogy élveztem minden pillanatát.

Nagyon tudom ajánlani nektek, főleg ha mondjuk most vagytok túl egy nagyobb lélegzetvételű, komor, vagy nagyon tartalmas sorozaton. Mert ez nagyon jó kikapcsolódást nyújt, könnyed, vidám, aranyos, romantikus. 


2017. október 29., vasárnap

The Suspect

Műfaj: akció, thriller

Időtartam: 137 perc

Dátum: 2013

Főszerepben: Gong Yoo (Ji Dong-Cheol) és Park Hee-Son (Min Se-Hoon)

Ismertető: Ji Dong-cheol az egyik legjobb észak-koreai ügynök, akinek megölik a feleségét és gyermekét, miközben ő egy küldetésen vesz részt. Dezertál Dél-Koreába és elkezdi felkutatni a gyilkosokat, akik szintén ügynökök. De a vadászra is vadászni kezdenek, és megkezdődik a hajsza.


Online: Filmezz.eu

Véleményem: Az idén is megrendezett 10. Koreai filmfesztivál kereteiben láttam ezt a filmet. Külön örültem, hogy egy ideje már megrendezik Pécsen is, hisz különben nem tudtam volna elmenni. Mint ahogy mindenki más, én is a honlapra feltett előzetes videó alapján döntöttem emellett a film mellett. Alapból nagyon szeretem az akció filmeket, így hát nem is volt kérdés. Volt még egy másik film is, amire szívesen elmentem volna, de hát így alakult.

Tehát a film. Tetszett az alapötlet, bár azt nem mondhatjuk rá, hogy hű de egyedi, hiszen nagyon sok akciófilmben találkozunk ezzel a koncepcióval: a főszereplő családját megölték, amiért ő bosszút esküdött. De emellett kaptunk egy másik szálat is, Észak- és Dél-Korea különleges kapcsolatát. A két ország ugyanis megakarta ajándékozni egymást. Dél-Korea egy különleges kémiai vegyi anyag képletét akarta átadni – SPOILER –, amiről mindenki, még maga az ajándékozó ország is azt hitte, hogy egy különleges vegyi fegyverről van szó. Pedig hát nagyon nem. SPOILER VÉGE.

Itt is megjelent a korrupció, a pénz utáni sóvárgás, és láthattuk, hová vezeti ez az embereket.
Na de nekem az akció jelenetek voltak a szívem csücskei. Eszméletlen jól voltak megcsinálva. Szinte tízpercenként kaptunk belőlük, és mindegyik egytől-egyig rettentő jól lett kivitelezve. Az aláfestő zenék pedig csak még jobban dobtak egyet a hangulaton.

Rettentően sajnáltam Ji Dong-Cheol. Már az elején megtudtuk, hogy a feleségét és a lányát megölték. Ám egyszer csak kiderült, hogy a lánya mégis életben van, majd pedig ismét azt hazudták neki, hogy halott. Szegénynek végig játszottak a szívével, meg hát az enyémmel is, mert nagyon sajnáltam a férfit. Ő viszont egyszer sem tört meg, onnantól, hogy megtudta, él a lánya már nem csupán az volt a célja, hogy felkutassa a gyilkost és megölje, hanem hogy előbb megtudja, hol a lánya. És ez valahogy adott neki egy kis életet, mert korábban egy üres testnek tűnt, aki teszi, amit tennie kellett. De ahogy felcsillant a remény, úgy kicsit ő is megváltozott. Egyedül azt sajnáltam a végén, hogy bár megtudtuk, hogy megtalálta a lányát, egyetlen ölelést, vagy bármilyen „végre megtaláltalak” jelenetet sem láthattunk, mindketten csak álltak és sírtak. Persze egy akciófilmhez ez dukál, de én, mint női lélek, hiányoltam ezt.

Bár a film elég borongós hangulatú volt, azért a végére becsempésztek egy kis humort, és ezzel konkrétan fel is oldották az egész film sötét hangulatát. Épp az utolsó percekre tették ezeket a jeleneteket, és nagyon jól eltalálták így.

Tetszett a két főszereplő, Ji Dong-Cheol és Min Se-Hoon közti kapcsolat is. Kezdetben Min Se-Hoon feladata volt, hogy levadássza Ji Dong-Cheolt, de mire őt magát is meg akarták ölni, végül mellé állt. Szó szerint Ji Dong-Cheol kezébe adta a pisztolyt, hogy lője le a férfit, aki eladta a lányát Kínába. Utána pedig szándékosan hagyta megszökni – ez volt az egyik poénos jelenet a film végén. Nélküle talán Ji Dong-Cheol nem is találta volna meg a lányát… de hát ugye nem tudjuk, hogyha nem így tesz, akkor Ji Dong-Cheol meg tudott-e volna szökni, vagy sem… Az ő kapcsolatuk így volt jó.

Összességében mint látjátok, tetszett a film. Imádtam az akció jeleneteket, a történet alakulását, a karaktereket (na persze nem mindegyiket, néhányat szerettem volna kirugdosni az univerzumból), és úgy mindent. Nagyon ajánlom nektek, hogy nézzétek meg legalább egyszer, mert megéri, nagyon jó filmről van szó.

2017. október 19., csütörtök

Infinite - The Eye (magyar felirattal)

Sziasztok! Ma este elkészítettem az első feliratomat a kedvenc számomhoz a kedvenc fiúbandámtól. A választás is ezért esett erre a videóra, mert nagyon szeretem a fiúkat és ezt a számot. Mivel ez az első feliratom, így minden visszajelzésnek nagyon örülnék. 

Remélem, tetszeni fog! :)

2017. október 15., vasárnap

Faith ~ The Great Doctor

Műfaj: történelmi, romantikus, fantasztikus, orvosi

Részek száma: 24

Dátum: 2012

Főszerepben: Lee Min-Ho (Choi Young), Kim Hee-Seon (Yoo Eun-Soo) és Yu Oh-Seong (Ki Cheol)

Ismertető: Szerelmi történet Choi Young (egy kiváló XIV. századi, Goryeoi harcos) és Dr. Yoo Eun-Soo (egy tehetséges, XXI. századi orvosnő) között. A két főszereplő között kb. 700 év korkülönbség van, ami ne zavarjon meg senkit, hiszen egy csodálatos fantasy mesébe csöppenünk. Choi Young a Woodalchi - királyi testőrség - kapitánya. Ő és az emberei feladata, hogy megvédjék koruk királyát, Gongmint, aki hosszú ideig raboskodott Kínában. Menekülés közben a királlyal együtt tartó feleségét, Nogoong hercegnőt, egy súlyos és életveszélyes kardvágás éri. Choi Young azt a feladatot kapja, hogy hozzon el a "mennyből" egy Isteni gyógyítót, aki megmentheti a hercegnőt. A harcos egy időkapun keresztül eljut a "mennybe", ami valójában nem más, mint a jövőbeli Szöul,  COEX épülete, ahol 2012-ben orvos sebészeti nemzetközi találkozó van. Choi Young az egyik előadásra betévedve ismerkedik meg Dr. Yoo-val, akinek orvosi alkalmasságával a helyszínen győződik meg egy sajátos megoldással. Ezt követően a harcos gondolkodás nélkül, azonnal magával ragadja az orvosnőt, és a nyitott időkapun keresztül visszatér hercegnő megmentésére.




Véleményem: Őszintén megmondom nektek, imádtam ezt a sorozatot. Attól kezdve, hogy nekiálltam, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Alig vártam, hogy hazaérjek a suliból, és nekiülhessek egy újabb résznek, és közben rettegtem attól, hogy hamarosan vége. Miközben néztem, folyamatosan jegyzeteltem, nehogy bármit is kihagyjak, mikor megírom ezt a bejegyzést róla. Úgyhogy most pontokba szedve fogom leírni nektek, miért is imádtam annyira ezt a sorozatot, mi volt, ami nagyon tetszett, és persze mi volt az a nagyon kevés dolog, ami nem.

1. Sok helyen olvastam, hogy az első rész után sokan abbahagyták, és nem is nézték végig. Hát én ezt a hozzáállást nem egészen értettem. Az egyetlen dolog, ami zavarhatta a nézőket, azok a rémes effektek voltak – és ez volt szerintem a sorozat egyetlen hibája. Az időkapu örvénye eléggé esetlenre sikeredett, illetve mikor szereplőink a belső energiájukat használták az is elég érdekes volt. De ezen olyan könnyedén át lehet lépni, hogy szinte megemlíteni sem érdemes. Egyrészt mert nagyon kevésszer találkoztunk az időkapuval és a belső erővel is (erről majd később részletesebben írok), másrészt pedig mivel nem ezek kapták a hangsúlyt, egyszerűen nem volt jelentősége.
Még az első ponthoz tartozik, hogy én már az első részt is imádtam (mindannak ellenére, amit fent leírtam). Mikor Choi Young átkelt az időkapunk, és hirtelen egy 700 évvel korábbi társadalomból bekerült a modern Szöulba – hát az valami fergeteges volt. Nem egy vicces pillanatot okoztak ezek a jelenetek, és már itt tudtam, hogy imádni fogom őt.

2. A király. Már az első pár részben tudtam, hogy nem fog a szívemhez nőni. Nagyon, de nagyon sokáig csakis azzal volt elfoglalva, hogy ki mit gondol róla, mint király, de valójában semmit nem tett azért, hogy jó király legyen. Ezenkívül részenként legalább egyszer megkérdezett valakit, hogy „Szánalmas vagyok, igaz?” vagy „Ennyire alkalmatlannak tűnök, hogy ezt megtegyem?” vagy „Ennyire szánalmas vagyok?” Nem, nem volt szánalmas, de ezzel a szöveggel azzá tette magát. A körülmények ellenére neki erősnek kellett volna maradnia, és mindenki előtt azt mutatni, hogy kézben tartja a dolgokat – hiszen ő volt a király. De ő még a saját alattvalói előtt, akik egyébként szerették őt, is gyengének mutatkozott. De aztán, ahogy egyre jobban kezdtek eldurvulni a dolgok, és ahogy a helyzet egyre jobban egy erős királyt kívánt, úgy kezdett ő is változni. A sorozat közepe táján végre összeszedte magát, végre kezdett királyként viselkedni. Jó döntéseket hozott, és már nem sajnáltatta magát mindenkinek. A végére nagyon megszerettem őt is, bár az elején, mint írtam, nagyon nem volt szimpatikus.

4. A női főszereplőnk. Nem is tudom, miért nem vele kezdtem a véleményt, mert annyira, de annyira szerettem Yoo Eun-Soot. Az egyik legszerethetőbb női főszereplő volt, akivel eddig találkoztam. Tetszett, ahogy megformálták a karakterét – állandóan vidám volt, mosolygós, kedves, vicces, és nagyon, de nagyon erős. Tetszett, hogy miután bekerült egy 700 évvel korábbi társadalomba, nem rögtön illeszkedett be, hanem szépen végigment a fázisokon: először fogalma sem volt, hol van, aztán azt hitte, álmodik, majd pedig megpróbált megszökni. A végére elfogadta, és onnantól kezdve csakis a hazatérésére koncentrált. Persze egészen addig, míg meg nem gondolta magát, és ez a szál is nagyon tetszett. Hiszen Eun-Soo az elejétől kezdve hazavágyódott, bármit megtett azért, hogy kiderítse, mikor nyílik meg ismét a kapu, utána pedig, hogy hogyan is jut el oda. Aztán ahogyan szépen lassan beleszeretett Choi Youngba, úgy vált számára világossá, hogy ott van a helye a harcos férfi mellett, és valójában inkább itt maradna vele, mintsem hazamenjen.

5. Choi Young. Ő volt az, akiben konkrétan mindent szerettem. A harcos természetét, az okos gondolkodását, a makacs természetét, a lojalitását a király felé, és a megbízhatóságát. Ő volt az a karakter, aki ha mondott valamit, az úgy is lett. Számára a szava, az ígérete jelentette a legtöbbet, és mikor egyszerűen kénytelen volt megszegni azt, inkább a halált választotta volna. És persze rémesen sajnáltam is őt, hiszen már az elejétől tudtuk, hogy többé nem kíván harcos lenni, le akarja tenni a kardot, de sehogy se tudott kilépni. Aztán a vége felé, mikor „a kard nehézzé vált” számára, megszakadt érte a szívem. Tetszett nagyon a jellemfejlődése is, hogy kíméletlen gyilkosból hogyan vált érző férfivé, méghozzá nem azon a nyálas módon, hanem a végletekig szerethető módon.

6. Szerelmi szál. Annyira szépen építették fel a romantikát a két főszereplőnk között! Szépen, lassan haladtak, rengeteg aranyos, romantikus, vicces jelenetet kaptunk. Choi Young makacs, férfias természete olyan sok szívmelengető jeleneteket okozott ebben a szerelmi szálban, hogy én tényleg oda meg vissza voltam értük. Tetszett, hogy mindkét fél részéről megjelent az aggodalom a másik felé, nem csak Choi Young védelmezte Eun-Soo-t, hanem a lány is állandóan óvni próbálta őt. Emiatt rengeteget is veszekedtek, Choi Young pedig hát férfi lévén úgy mutatta ki az aggodalmát, hogy mindig lehordta szegény Eun-Soo-t. Eun Soo pedig inkább feláldozta a maga boldogságát a férfiért, mintsem annak bántódása essen. És ez a sok apró dolog olyan szépen volt adagolva, hogy nem lehetett ráunni, vagy hibát találni benne.  Minden jelenetük szívmelengető volt.

7. Király és királyné. Ők voltak a másik kedvenc párosom. Náluk az kapta a fő hangsúlyt, hogy az utálatból hogyan szövődött először aggodalom, majd törődés, végül szerelem közöttük. Láthattuk, hogy az első részekben ki nem állhatták egymást, még egy szobában sem szerettek tartózkodni egymással, majd pedig oda jutottunk, hogy a király majd megőrült – szó szerint – az aggodalomtól, mikor a királynét elrabolták. Mindkettejük részéről megváltoztak az érzelmek egymás felé, és ez így volt gyönyörű.

8. Woodalchi. Ők már megint azok, akiket nem értem, miért is nem elsőként írtam le. Annyira szerettem őket, a harci tudásukat és a köztük lévő kapcsolatot. Hogy barátok, bajtársak és testvérek voltak egyben. Rengeteg jelenetet kaptunk róluk, ami bemutatta mindezt. Aztán annyira szép volt, hogy a katonák ennyire szerették a kapitányukat, Choi Youngot. Megszakadt a szívem értük, mikor a kapitány ellen kellett harcolniuk, és szemmel látható volt, mennyire küzdenek saját magukkal. Na meg hát olyan pletykásak voltak, mint a vénasszonyok. Komolyan, rosszabbak, mint a nők. Valahányszor rajtakapták a kapitányt az Isteni gyógyítóval, már mentek is, és elmesélték egymásnak, aztán ki is színezték a sztorit, vagy épp ilyenkor a kapitány szobája előtt leselkedtek. A vége felé már nyílt titokká vált, hogy a kapitány és az Isteni gyógyító szeretik egymást, és amiatt valahányszor meglátták Choi Youngot, rögtön vigyorogni kezdtek. Nagyon, de nagyon szerettem őket ezek miatt.

9. Voltak olyan szereplők, akik egyszerűen, minden ok nélkül nőttek a szívemhez: pl. Jang orvos, aki miatt rettenetesen dühös is vagyok, mert annyira igazságtalannak tartom, ami történt vele. Ő volt Eun-Soo legjobb barátja ebben a teljesen ismeretlen világban, aki megtanította őt az akkori orvoslásra, Eun-Soo pedig őt tanította a saját tudományára.

10. Na aztán, ami nagyon nem tetszett: az az egyetlen egy csók, ami elcsattant a főszereplőink között. Most komolyan, annyi, de annyi lehetőség lett volna egy szép, odaillő csókra, és egy sem történt meg. Volt egy majdnem csók, amit az egyik woodalchi katona szakított félbe (gondoltátok volna? :D), de több nem.


11. Hogy Gi-Cheolt miért nem öltek meg, rejtély számomra. Annyira dühített sokszor, és nem csak engem, de a királyt és Choi Youngot is, hogy nem értem, miért nem vágták el egyszerűen a torkát. Semmi, de tényleg semmi következménye nem lett volna. Persze a végén elégedett voltam azzal, amit kapott, de én már jóval korábban kinyírtam volna. 

12. És akkor most térnék ki azokra a bizonyos belső energiákra.  Ugye tudjuk, hogy Hwa Soo-In a tüzet birtokolta, Cheon Eum-Ja a szelet, Choi Young a villámot, Gi-Cheol pedig... a jeget (?). Na már most ezek a belső energiák annyira kevés jelentőséget kaptak, ráadásul nem is került megmagyarázásra, hogy miért is van, hogy egyszerűen jelentéktelen volt. Egyedül szerintem Cheon Eum-Ja és Hwa Soo-In használta ki őket igazán, a többieknek volt, de minek? Mert nem használták valami sokat. Mikor Choi Young nem tudta többé használni a kardját nem értettem, mért nem használta akkor a belső energiáját? De senki még csak nem is mondta neki, hogy harcoljon azzal. Tehát az ő esetében tényleg felesleges volt.

Aztán mindezeken kívül vannak olyan kis apróságok, amiket nem írtam le, mégsem szeretném szó nélkül hagyni. 

Ilyenek például: Az első részben, miután Choi Young elég szép felfordulást csinált megjelentek a rendőrök, kommandósok – egyszóval mindenki. Ő pedig valahogy megszerezte az egyik kommandós „Police” feliratú pajzsát, aminek segítségével kijuttatta magát és Eun-Soo-t az épületből, vissza a 700 évvel korábbi Goryeoba. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért, de nagyon tetszett, hogy magával vitte a pajzsot, és nagyon sokáig azt használta – addig, míg a fő gonoszunk tönkre nem tette (amiért mérges is voltam).

Aztán olyan aranyos volt, mikor Choi Young lebukott, hogy megőrizte a Eun-Soo-tól kapott virágot és gyógyszert. Itt már kezdtük érezni a kialakuló szerelmi szálat.

Végül pedig én annyit, de annyit nevettem, mikor Choi Youngot elfogták, és börtönbe zárták. Na persze nem ez volt a vicces, hanem hogy utána konkrétan ki-be járkált a börtönből, mint aki ott lakik, és emiatt Gi-Cheol már a haját tépte.

Hűha, ez egy nagyon hosszú poszt lett. Mint látjátok, konkrétan a sorozat mindenegyes jelenetét imádtam. Egyszerűen csak ajánlani tudom mindenkinek, mert gyönyörűen lett felépítve minden, nagy hangsúlyt fektettek az orvoslásra is, az ármánykodásokra, az árulásra, a barátságra, bajtársiasságra, a romantikára és a hűségre is.

„Állandóan megérinti a testem… hogy veszíthetném el így az eszméletem?” – Choi Young.
Eun-Soo: Ha véletlenül megfejtem a dátumokat a naplóban, és eljön a nap, amikor elmegyek a mennyei kapuhoz, amikor odaérek, és kinyílik a kapu, majd végül elmegyek. Akkor… te rendben leszel? Ha ez az orvos, aki olyan kedves és képezett, mint én, elmegy? Ha megsérülsz, senki nem fogja összevarrni, és nem ad gyógyszereket. Rendben leszel?

Choi Young: Rendben… nem leszek.”