2017. november 22., szerda

While You Were Sleeping

Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 32 (félórásak)

Dátum: 2017

Főszerepben: Bae Suzy (Nam Hong-Joo), Lee Jong-Suk (Jung Jae-Chan), Jung Hae-In (Han Woo-Tak) és Lee Sang-Yeob (Lee Yoo-Beom)

Ismertető: Hong-joo, aki különböző szerencsétlenségeket álmodik meg, amelyek rendre beteljesülnek, találkozik egy ügyésszel, Jae-chan, aki bár maga sem akar hinni benne, szintén megálmodja a jövőben bekövetkező eseményeket. Ketten mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezek bekövetkeztét, megmásítva a jövőt.

Előzetes videó: https://www.youtube.com/watch?v=NxVsytgU36M

Online: Viki.com, Sorozatbarát, Indavideó

Vélemény: Attól kezdve néztem ezt a sorozatot, hogy elkezdődött. Másokkal ellentétben én szeretem így csinálni, hisz így minden héten van valami, amit várhatok, és nem az van, hogy egybe bepuszilom, aztán a végén nem is emlékszem a jó részekre, mert olyan hamar végignéztem, hogy nem volt időm megemészteni a történteteket. És hát bevallom nektek, ez volt az a sorozat, amit hétről-hétre tűkön ülve vártam, siettem haza suliból, hogy leülhessek, és megnézhessem az új részeket. 

Az eleje egy kicsit döcögött nekem. Bár eleve nagyon tetszett az alapsztori, miszerint Hong-Joo álmában képes előrelátni a jövőt, bár sajnos mindig csak a tragikus történéseket, s emiatt lelkileg egy kissé ki van készülve; ami érthető. Az első két részben azonban néhol eléggé összezavarodtam, mert a készítők úgy ugráltak a megálmodott jövő és a valóság között, hogy semmi sem utalt arra, most épp melyik idősíkban is vagyunk. Amikor azt hittem, valaki meghalt, egy hirtelen vágással visszaugrottunk a történések elejére és felbukkant az egyébként halottnak hitt szereplő, én meg csak kapkodtam a fejem, hogy akkor most mi is van. De aztán a készítők a következő részektől már nagyon szépen bemutatták ezeket az álmokat, majd pedig a valóságot, ahogy tényleg megtörténnek az álomban látott képek. Úgyhogy nem tudom, hogy az első pár részben direkt lettek ilyen... "hirtelenre" megcsinálva ezek a jelenetek, vagy csak ők maguk is rájöttek, hogy hát máshogy kellene. A lényeg, hogy hála a jó égnek pár rész után már minden világos.

Na és akkor lássuk is a történetet. Eleve nagyon tetszett, hogy felépítették. Már rögtön az első rész első kockáin kiderült minden, és azt is megtudtuk, hogy Hong-Joo bár mindig felírta kis cetlikre az épp megálmodott tragédiát, és a dátumot, sosem próbálta megakadályozni, hogy megtörténjenek. Így nagyon szépre sikerült, hogy Jae-Chan rá tudta venni, hogy igenis akarja megakadályozni ezeket az álmokat.
*Vágás*
Ugorjunk vissza egy pillanatra oda, hogy Jae-Chan még nem tud Hong-Joo álmairól. Először is, imádtam a srác első jeleneteit, és a belépőjét. Jót nevettem, mikor Hong-Joo lekoptatta őt, mikor jó szomszédhoz méltóan sütit vitt nekik. Már ott nagyon megszerettem őt. Na de volt nekem egy kis furcsaság az elején, amibe bele kellett szoknom: eleve a történet ismertető jól átvert engem, SPOILER hisz arról írt, hogy egyedül Hong-Joo képes megálmodni a jövőt. Erre nem sokkal később már arra eszméltem, hogy Jae-Chan is képes erre, és ha ez még nem lenne elég, a harmadik főszereplőnk, Woo-Tak is. Micsodamicsodamicsoda? Az első pár epizódban én ezt rém furának és mi több, túlzásnak tartottam. Mert mégis minek három álmodó? Mit fognak kihozni ebből? De aztán nagyon-nagyon megörültem, mert végül olyan szépen megoldották, és tényleg találtak egy értelmes (már amennyire egy fantasztikus történetben lehet értelmes) magyarázatot arra, miért is vannak így a dolgok. SPOILER VÉGE 

Nagyon tetszett, ahogy a három főszereplőnk élete és története összefonódott, tényleg nagyon szépen be lett bemutatva. Nagyon-nagyon aranyos volt ez a kis trió. És tényleg nagyon ügyesek voltak a készítők, mert ha egy történetben három főszereplő van, akkor ott valaki egészen biztos háttérbe szorul; de itt nem ez történt. Mindenkiről megtudtunk mindent, és mindenkire szántak időt, hogy kidolgozzák a történetüket. Nem az volt, hogy valakinek lezáratlan, vagy felszínes volt a sztorija. 

Volt egy icipici szerelmi háromszög is, ami várható volt, hiszen két férfi és egy női főszereplőnk volt. De ez annyira minimális volt, hogy szinte értelmetlen is megemlíteni. Én is csak azért teszem, mert Woo-Tak-ot nagyon megkedveltem a sorozatban, és kicsit sajnáltam, hogy végül nem kapta meg Hong-Joot. De olyan szépen kezelte ezt a dolgot, hisz nem próbált meg Jae-Chan és a lány közé furakodni, eszébe sem jutott ilyesmi. Összesen talán szerintem két vagy három rész erejéig volt képben ez a háromszög, aztán, ahogy Woo-Tak rájött, hogy Hong-Joo Jae-Chant szereti, egyszerűen nem próbálkozott tovább. És minden elismerésem neki ezért. Ezek után továbbra is mindkettejük barátja akart maradni. És tényleg jó barátok lettek.

Volt egy gyerekkori szál is két főszereplőnk között, ami nekem egy kicsit erőltetett volt az elején. Annyira tipikus volt, hogy pár rész erejéig, míg rá nem jöttem, mit is akarnak kihozni ebből, teljesen elrontotta a sorozat hangulatát. De aztán mindent megmagyaráztak, és beláttam, hogy ez így volt jó és aranyos. Igazából az tetszett nagyon, hogy minden mindennel összefüggött. Nem voltak értelmetlen cselekmények, logikai bakik, vagy elvarratlan szálak, egyszerűen mindennek volt köze mindenhez. A szereplőknek, az álmoknak, a cselekménynek. 

Érdekes volt a három főszereplő, Jae-Chan, Hong-Joo és Woo-tak álmai is. Tetszett, hogy sokszor ugyanazt álmodták meg, csak más kimenettel, és ilyenkor próbáltak rájönni, miben tért el az álmuk, hogy úgy tudják alakítania  történteket, hogy az nekik, és másoknak is jó legyen. Ha már álmok, korábban írtam, hogy Jae-Channak köszönhető, hogy Hong-Joo elkezdte megakadályozni a tragédiákat. Szerintem ez nagyon szép dolog volt, és ez lehetett az első kapocs közöttük. Bár Jae-Chan egy ideig szkeptikus volt ezekkel az álmokkal, azért végül minden úgy lett, ahogy lennie kellett.
 
Imádtam az ügyeket is. Minden részben új, érdekes ügyeket kaptunk, amiket az ügyészeknek és ügyvédeknek meg kellett oldaniuk, és emiatt, meg hát a szereplőink személyiségének köszönhetően volt a sorozatnak egyfajta egyedi hangulata, amit nem tudnék leírni nektek, de szerintem, ti is érezni fogjátok, vagy éreztétek, miközben néztétek. Ez volt az a hangulat, ami az egész sorozatot átitatta, és ami miatt annyira vártam, hogy kijöjjenek a részek.

Na és lássuk a szereplőket. Először is Hong-Joo. Egy totál fura, bizarr lány, aki néha nagyon ciki helyzetekbe keveredett, főleg az első részekben. Tetszett, ahogy elindult a kapcsolata Jae-Channal, volt egy csomó vicces jelenetük. Annak ellenére, hogy bizarr teremtés volt, nagyon érzékeny és törődő is. Sajnáltam őt amiatt, hogy ismeretlen, és néha ismerős emberek halálát álmodta meg, vagy éppen a szerettei fájdalmát. Őrültem, hogy egy idő után meg akarta akadályozni ezeket. És egyébként annak ellenére, hogy sokan szidják Suzy-t a színészkedése miatt, szerintem itt kitett magáért.

Jae-Chan... Róla nem is tudom, mit írjak. Ez volt Lee Jong-Suk-tól az első sorozatom, és bár olvastam, hogy sokan nem tartják őt jó színésznek, nem értem, miért. Mert ezt a karakterét eszméletlen jól hozta. Nagyon sokat lehetett nevetni Jae-Chanen, ő egy kicsit még mindig gyerek
volt, aki szintén mindig megtalálta magának a kínos helyzeteket, és ő is elég fura volt, szóval Hong-Joo-val tökéletesen összeillettek. De ugyan akkor eszméletlen eltökélt is volt az ügyeivel kapcsolatban, és annak ellenére, hogy le akarták őt beszélni, mindig kinyomozta, mi is történt pontosan, és a végén igazságot szolgáltatott. Ezt nagyon tiszteltem benne.  Annyira megsiratott engem az utolsó részben, ahogy még senki. És ilyen fájdalmas sírást sem láttam még sorozatban sem, ami így összefacsarta a szívem. Nem is tudtam, hogy azért sírok, ami történt, vagy mert nem bírom nézni, ahogy ő sír... Úgyhogy szerintem Jong-Suk nagyon jól hozta ezt a karakter, nagyon megszerettette magát velem.

Woo-Tak. Ő volt az, akit nagyon sajnáltam a végén, annak ellenére, hogy félig-meddig boldog befejezést kapott. Mert bár sejthető volt, mégsem ezt érdemelte. Egy végtelenül kedves, önfeláldozó és őszinte srác volt, vicces és szeretni való, aki már az első percektől belopta magát a szívünkbe. Bár sajnáltam őt, örülök, hogy nem kapott happy endet. Nem azért, mert ilyen kegyetlen vagyok, hanem mert muszáj volt valakinek elszenvednie egy veszteséget ahhoz, hogy a történet hiteles maradhasson. És mindennek ellenére végül mégis talált valamit, ami pótolni tudta a veszteségét, így azért mégsem ő az a karakter, aki a legtöbbet vesztette.

És itt jön képbe a másik kedvencem, Choi úr. Na az ő történet szála egy picit klisésre sikerült, de maga a karakter kárpótolt minket ezért. Ám eszméletlen dühös voltam amiatt, ami történt vele! Ő is aztán tényleg sokat szenvedett, és pont emiatt érdemelt volna egy boldog befejezést, nem pedig azt, amit kapott. Ő az a szereplő, akiért megszakadt a szívem. 

Lee Yoo-Beom. Hát igen, minden történetbe kell egy gonosztevő. Őt pedig az első másodperctől az utolsóig utáltam. Még amikor nem is derült ki, hogy ő lesz a negatív karakter, én már akkor ki nem állhattam. :D Valami fura képességem van arra, hogy megérezzem a gonosztevőket, vagy nem tudom. Nem tudtam őt sajnálni egy pillanatra sem. Egyszerűen önző volt, és csak magával törődött, és bárkin áttaposott azért, hogy magát mentse. Undorító dolgokat tett, utáltam, úgy ahogy volt. De az tény, hogy a színész jól alakította ezt a kiállhatatlan karaktert, és mivel nagyon szimpi, remélem legközelebb kifog magának egy pozitív karaktert.

Hű, hát ez elég hosszúra sikeredett. Ebből is látszik, hogy minden apró hiba ellenére nagyon tetszett a sorozat. Megszerettem a színészeket is, remélem, hamarosan új szerepben láthatjuk őket. Nektek pedig teljes szívből ajánlom ezt a sorozatot, mert nagyon klasszra sikerült.
"Ki hinne nekem, ha azt mondanám, láttalak téged álmomban... aztán idejöttem, hogy megváltoztassam, amit láttam... mert annyira szomorúnak tűntél benne... Ki hinné el, hogy megváltoztattam a jövőt?" Jae-Chan

2017. november 19., vasárnap

My Love From The Star

Műfaj: Romantikus, fantasy

Részek száma: 21

Dátum: 2013

Főszerepben: Gianna Gun (Cheon Song-Yi), Kim Soo-Hyun (Do Min Joon), Park Hae Jin (Lee Hwi-Kyung), Shin Sung-Rok (Lee Jae-Kyung) 

Ismertető: Do Min Joon 400 évvel ezelőtt egy távoli csillagrendszerből érkezett a Földre, éppen a Csoszun-korabeli Koreába. Különleges tulajdonságokkal rendelkezik (nem öregszik, az érzékszervei kifinomultabbak az emberénél, képes teleportálásra, tárgyak gondolattal való mozgatására, az idő megállítására). Ugyanúgy éli az életét, mint az emberek, csak testnedvei (vér, nyál) nem keveredhetnek az emberekével, mert akár napokra legyengül tőle. A Földre érkezésekor megmenti egy kamaszlány életét, majd 400 évvel később ismét megment egy pontosan ugyanolyan kinézetű lányt, akivel aztán 12 évig nem találkozik. A jelenben Min Joon egyetemi professzor, komoly gondolkodású, régi vágású, kerüli az emberek társaságát, egyetlen barátja, aki minden titkának tudója, egy idősödő ügyvéd. Napvilágra kerül, hogy 3 hónap múlva egy üstökös közelíti meg a Földet, ami annyit jelent, Min Joon talán végre hazatérhet a saját bolygójára. Ezt a 3 hónapját azonban teljesen felforgatja a szomszéd lakásba beköltöző, elkényeztetett, önimádó, nehéz természetű, butácska, de igen híres színésznő, Song Yi, akiről kiderül, ő volt az a lány, akit 12 évvel ezelőtt megmentett, mert akkor, kamaszként hasonlított a Csoszun-korabeli lányra. Két ennyire különböző jellem között szinte természetes a kezdeti, kölcsönös ellenszenv, de a bekövetkező események, helyzetek később mégis egyre közelebb hozzák őket egymáshoz, és végül egy igazán mély, csodálatos szerelem bontakozik ki kettejük között. Vajon szerelmük le tudja-e győzni a korlátokat, és a világaik közti távolságot?



Vélemény: Ez a sorozat az elsők között volt még anno, mikor elkezdtem dél-koreai sorozatokat nézni. Konkrétan a harmadik volt, amit láttam (igen, listát vezetek róluk :D) Én eleve nagyon szeretem a fantasy sorozatokat, és bár az idegenekkel annyira nem vagyok kibékülve, azért nekiültem. És nagyon, nagyon jól tettem. 

Már az elejétől kezdve egy nagyon vicces, érdekes sorozatot kaptunk. Tele volt poénokkal és nevetnivalóval, érdekes karakterekkel, izgalmas cselekménnyel. Bevallom, mikor feltűnt a képernyőn az a csészealj behunytam a szemem, mert az elég béna volt. Nagyon látszott, hogy számítógéppel csinálták, így elég gagyira sikerült. De mivel ez alig pár pillanatig tart, szemet lehet hunyni felette. 

Nagyon tetszett, hogy a történet párhuzamosan haladt a múlttal, és így sokkal jobban meg lehetett érteni, min is ment keresztül Do Min Joon. Ahogy haladt a történet, szépen lassan minden kiderült, és örültem, hogy nem egyből zúdítottak mindet a nyakunkba, és nem is az lett belőle, hogy a végén tudtunk meg minden fontos dolgot.

Do Min Joon egy rettenetesen jó karakter volt. Egyszerre volt zárkózott, mogorva és imádni való. Tökéletes ellentéte volt Cheon Song-Yinek, akinek viszont be nem állt a szája, a világ tudott minden lépéséről, általában többről is, mint kellett volna. Hatalmas piros pont a készítőknek, amiért egy nagyon szépen felépített szerelmi szálat kaptunk. Do Min Joon az elején egy nagyon arrogáns alak volt, mindig lekicsinylően beszélt az emberekről és az érzelmeikről, de ahogy haladtak a részek, először kiderült, miért is ilyen, majd pedig eltűnt ez az arrogancia. Imádtam azt az eltökéltséget, ahogyan védeni akarta Song-Yit, és hogy mindent megtett érte, közben pedig igyekezett távol tartani őt a bajtól - és magától. Egyszerűen imádtam őt. Rengeteg nagyon poénos jelenete volt, és persze kaptunk sírós részeket is. Komolyan, ha ez a srác sírni kezd, nincs olyan ember, aki érzelemmentesen tudná végignézni. 

Cheon Song-Yi, ahogy már írtam, tökéletes ellentéte volt. Általában nem kedvelem a beképzelt karaktereket, de őt nagyon szerettem. Annyi, de annyi kínos helyzetbe keveredett, ahol én legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, ő viszont mindet el tudta intézni egy jól közbeszúrt öntelt megjegyzéssel, aztán felemelt fejjel elsétált. Alapjáraton egy kissé butácska is volt, amit szintén nem szeretek, de az ő karaktere ezt annyira máshogy adta át, hogy ettől csak még szerethetőbb lett. Tetszett viszont, hogy néha voltak nagyon érett, komoly jelenetei is, ahol fejet hajtottam előtte.

A történet alakulása nekem nagyon tetszett, olyan szépen kifejtettek mindent, hogy egy megválaszolatlan kérdésem sem maradt. SPOILER A vége ugyan nem nevezhető teljesen happy endnek, de olyan szép volt, hogy Do Min Joon még így, haldokolva is inkább a lány mellett maradt, mintsem hogy hazamenjen a bolygójára és többet ne lássa. SPOILER VÉGE.

A rengeteg nevetnivaló mellett a történet vége felé kaptunk néhány sírós részt is, amik jó néhányszor és jó erőset facsartak a szívemen. Aki Kim Soo-Hyunt sírni látja, az nem tudja megállni, hogy ő maga is sírni kezdjen. Szerencsére a történet vége nem ment át melodrámába, épp annyi szomorú jelenet volt, amennyi kellett. A történet vége pedig úgy volt tökéletes, ahogyan. (Tudtátok, hogy ezt a befejezést Kim Soo-Hyun akarta így?)

Minden elismerésem a készítőké, ugyanis az egész sorozatról sütött, hogy nagyon odafigyeltek mindenre! Gyönyörűek voltak a ruhák, a berendezések, a táj. Nem úgy, mint például a Legend Of The Blue Sea-ban, ahol néha eszméletlen csúnya ruhákat aggattak a szereplőkre. Minden apró kis részletre nagyon odafigyeltek. Volt a sorozatnak egy olyan szomorkás hangulata, ami talán annak köszönhető, hogy az egész télen játszódott. De közben volt egy másik, vidámabb, boldogabb hangulata is, ami miatt a nézőnek egyszerűen muszáj tovább és tovább néznie a sorozatot.

Ami a mellékszereplőket illeti, egészen megkedveltem Hwi Kyungot is. Bár az elején borzasztóan idegesített, hogy nem képes felfogni, hogy Song-Yi nem szereti őt, és hogy békén kellene már hagynia. Nagyon bosszantott az értetlensége. Aztán persze rájöttem, mennyi mindent tett a lányért, és aztán már egyszerűen csak aranyosnak és kedvesnek találtam őt.

Jae-Kyung egyszerűen gonosz volt. Vannak velejéig romlott emberek, akiket még csak sajnálni sem lehet, mert a tetteik nem adnak egyetlen indokot sem arra, hogy sajnáljuk, és mert már ha rájuk nézünk, feltámad az ellenszenvünk; hát ő ilyet volt. Én csak Hwi-Kyungot sajnáltam, amiért ennyire szerette a bátyját, és ekkorát kellett csalódnia benne. Mellesleg a legjobb színészt választották erre a szerepre: már mikor megláttam tudtam, hogy ő lesz a fő gonoszunk. Nagyon ijesztő feje van.

Nagyon, nagyon szerettem ezt a sorozatot, olyannyira, hogy már kétszer is végignéztem. Mindenkinek tudom ajánlani, mert a romantika mellett kapunk egy kis thrillert és akciót is, illetve rengeteg nevetni- és sírni valót. A történet nem nyálas, hanem egyszerűen szép, a cselekménye nagyon izgalmas, nincs egyetlen unalmas pillanat sem.


"Tudod, miért félnek az emberek a haláltól? Mert elfelejtik őket. Azért mert a világ nem fog változni, miután elmennek. És így elfelejtik őket."
Do Min Joon

"Do Min Joon: Szeretnéd tudni, hogy ne okozzanak az emberek fájdalmat? Ne adj, és ne fogadj el semmit. Ne is számíts semmire. Akkor nem fogsz csalódni vagy sérülni
Cheon Song-Yi: Akkor mi jó van az életben?"

"Az emberek nem akarják tudni a tényeket. Nekik csak bűnbakra van szükségük."